Isten és én

Gondoltam leírom, amennyire lehet tömören, hogy jutottam odáig, hogy blogoljak olyan címmel, mint "Isten és én".

Lehet egyeseknek ez is úúncsi, de lehet valakiben kérdéseket merít fel.

Isten, helyesebben a templommal való találkozásom, amire még emlékszem is, az kb. elsőáldozásom tájékán történt, igazából hamarabb, de csak az elsőáldozás utántól emlékszem a dologra. Gondolom, ebből eggyértelművé vált, hogy Katolikus vagyok.

Van egy vagy két hallvány emlékem, arról, ahogy nagytatámmal a borszéki templomba mentünk vasárnap misére, és gyerek lévén addig mind nézelődtem hátrafele a padból, ahol ülltünk, hogy határozott lépésként, attól fogva nagytatámmal átültünk egy oldalsó padba, aminek a hátánál... fal volt :), közvetlen előre nézve meg a Jézus szíve oltárt láttam, picit balra meg látszott a főoltár és az asztal ahol a plébános végezte a misén teendőket.

Elsőáldozás után, tudom azt mondták a nagyszüleim "mostmár mehetsz ministrálni", és habár 3adikos lévén, valószínű nagyon újoncnak számítottam, minden vasárnap (ok, lehet kimaradt 1-2 évente, de biztos nem sokkal több) ottvoltam és ministráltam, és elkezdtem olvasmányokat olvasni, vagy nemzeti ünnepen verset szavallni. 

Ez kb. így működött egész 8-adikos korom végéig, amikor is líceumi tanulmányaim miatt Székelyudvarhelyre mentem, ami szintén otthont jelentett, hiszen ott volt a lánytesóm, és anyukám is.

Valahogy Isten keze a felvételimben is benne volt (igen, vén vagyok, akkor még felvételi volt a liceumba, nem csak mappa leadás). Emlékszem Eta néni, a Tamási Áron gimnázium könyvtárosa is ott volt a beiratkozáskor, és ő volt az aki elvette a mappát (dosart), megnézte, hümmögütt egyet s kedvesen megkérdezte anyukámat, hogy nem akarjuk inkább az Eötvös Jözsef Mezőgazdasági Szakközépiskolába beadni ezt a mappát, mert igazán az 5-8 osztály 6,66-os átlaga, rám nézve nem sok jóval kecsegtet.., mire én azt mondtam, "Nem! ide akarok én járni". Aztán, nagyon "optimistán" kitöltöttük, a bejelentekző lapot, olyan sorrendben mint Matek-Fizika, Kémia-Biológia ... és a legvégén vita árán olyan kedvvel, hogy "jó na, de biztos nem fogok addig lecsúszni a felvételi médiámmal", "Katolikus Osztály - Biológia Kémia".

Istennek nagyon van humorérzéke, ha akkor ne írjuk be, akkor elestem volna attól, hogy a Tamásiban, Udvarhelyieknek, "Gimiben" folytassam 9-12edikes tanulmányaimat.

Annélkül, hogy nagyon kifejteném, soha nem bántam meg, hogy oda jutottam be. Szerettem tanáraimat, osztályfőnökeinket, egyszerre 2 is volt, Kovács Sándor főesperes és András Ágnes nemrég végzett magyar-angol szakos tanárnő személyében és úgy érzem Isten tudta, hogy mit készít nekem a jövőre nézve, habár én valószínüleg talán csak az utóbbi 1-2 évben jöttem rá, hogy mióta vezet is Ő engem.

Mindenképpen megjegyezném, hogy az egyetemi választásom Deák Imre tanárúrnak köszönhető,mert ő volt az aki annyira megszerettette velem a mateket, és már akkor azt éreztem, igen, én is így szeretném átadni az eljövendő generációknak a mateket, és nem sikerült volna Kovács Domokos nyugdíjas tanárúr segítsége nélkül aki magánórák keretén belül készített fel.

Egyetemi felvételikor, Isten megint megmutatta, hogy van humorérzéke és hogy mennyire hűséges.

Ahhoz képest, hogy elméletileg nem olyan szinten tanultuk/tanították a mateket a biosz-kémia osztályban, nekem nagyon fontos volt, szerettem, és mondhatni matek bolond voltam. 

Gondolhatjátok a 10-12 osztályban elért 9-10 közti médiák után mekkorát estem pofára mikor az egyetemi felvételin 6 valamennyit értem el, pedig, szépen megoldottam mindent. A javítókulcs alapján rájöttem, hogy ugyan gyakorlatban jó vagyok, de minden kis elméleti megjegyzés pontozva volt, én meg nem igazán igyekeztem leírni azokat, vagy nem tudtam :). 

A líceumi foragtóköny megismétlődött, ezúttal Eta néni helyett Erzsébet titkárnővel, mert én úgy írtam be a sorrendet, hogy Matek-Infó, Infó, Matek, és arra nem volt esély, hogy ha valaki kiesik a matek infóról a médiájával az bejutna az Infóra, erre figyelmeztetett is Erzsébet, de én azt mondtam, nem baj, mert én úgyis a Matek-Infóra fogok bejutni :D.

Isten ekkor is megmutatta, hogy ha kilátástalan is a helyzet, ő azt is a javunkra tudja fordítani, és habár ezt általában akkor nem szoktuk érezni, mikor benne vagyunk (nyakig), én mégis nyugis voltam, hogy első eredmények szerint valahol a Matek szakra kullogtam be, annak is a közepe/vége fele. Telt a nyaram, nyugodtan, abba bízva, én Matek-Infót akartam, oda is fogok bejutni. Isten ezt is lehetővé tette.

Egyetemistaként bekerültem a KEL-hez és belekóstoltam a szolgálatba, de sajnos én személyesen Istent  távolinak, öregnek, régimódinak tartottam, ahogy az egyházat, és Isten törvényeit is. Egy nagyon találó vers a Bibliából ami leírja a KEL-nél töltött 2002-2006 közti időmet "Márta, Márta, sok mindenre van gondod és sok minden nyugtalanít" (Lk. 10,41b).

Akkor ezt észre sem vettem, és nem is értettem, ez mit jelent igazából, de az időszak végére megéreztem, hogy bármilyen szolgálatról legyen szó, ha nincs ott Isten, nincs behívva ebbe a szolgálatba, csak kiégéssel végződhet, és azzal az érzéssel, hogy kicsi vagyok, nem bírom csak az én erőmből, és talán azzal is, hogy elegem van, minél távolabb kéne meneküljek, minden szolgálattól.

Levi barátom, akivel szintén a KEL-nél ismerkedtünk meg és "csináltuk a dolgunkat" sokszor hívott egy új közösségbe, aminek akkor neve sem volt, és fiatal munkások, vagy felnőtt közösség-ként volt emlegetve, de én vagy delegációban voltam, vagy épp a hagytam magam irányítani egy nem nyílt konfliktus által, ami még KEL-es időkből volt egy sráccal (legyen M), aki a közösség tagja és ottvolt az alapításnál is.

Újra Istent kell felhozzam, és az ő vezetését és humorérzékét. Mire én meghoztam a döntést, hogy elmegyek a közösségbe körülnézek, és talán rendszeresen eljárok, akkorra M elköltözött Kolozsvárról.

A közösségbe, "beszoktam", nem volt okom elszaladni, és ha éreztem is azt, hogy valami "kínai', vagy "magas", időt hagytam magamnak és Istennek, hogy meg tudja mutatni a válaszokat.

Szinte egy évre rá, ahogy elkezdtem járni a közösségbe (2008), elhívtak egy Fülöp kurzusra, aminek a kimenete számomra az volt, hogy Istennel újra, vagy inkább azt mondanám, hogy legelőször egyességet kötöttem. 

A "szerződés" annyiban állt részemről, hogy saját akaratomból befogadom Jézust mint az életem Ura, és követem őt, a segítségét kérem, és rá támaszkodom, mert Ő az aki megváltott engem a vére árán.

Figyelembe véve, egy 4 éves kapcsolat/jegyesség végetértét, a megtérés egy új életet jelentett számomra, lehetőséget a gyógyulásra és ez az új élet ezzel a "szerződéssel" kezdődött.